❤️ Help us return home to be with our family ❤️

(Vous trouverez ci-dessous le texte en français) 

❤️ SEGÍTSENEK HAZATÉRNİ A KISFIAMMAL A SZERETTEINKHEZ! ❤️ 

Kedves Segítők!

Nehéz szívvel írom ezeket a sorokat, mert soha nem gondoltam volna, hogy egyszer segítséget kell kérnem ahhoz, hogy hazatérhessek az édesanyámhoz.

Több mint öt éve élek külföldön a kisfiammal. Várandósan, egyedül maradva kerültem nagyon nehéz helyzetbe. Bár Magyarországon dolgoztam, nem tudtam olyan biztonságos hátteret teremteni magunknak, amelyre egy kisbaba érkezésekor szükség lett volna. Akkor úgy éreztem, nincs más választásom, mint külföldön újrakezdeni és megpróbálni biztosítani a gyermekem jövőjét. A döntést nem vágy, hanem kényszer szülte. Azt hittem, átmeneti időszak lesz, de az évek gyorsan teltek, és végül itt ragadtunk.

Soha nem terveztem, hogy ennyi időt töltök távol az otthonomtól, az édesanyámtól és a családomtól. Az elmúlt több mint öt évben egyetlen vágy élt bennem: egyszer visszatérni Magyarországra, és ott felnevelni a kisfiamat azok közelében, akiket szeretünk.

A legnagyobb fájdalmam, hogy távol vagyok az édesanyámtól.

Édesanyám 75 éves. Az évek és a betegségek nagyon megviselték. Túlélt egy súlyos daganatos betegséget, sztómával él, és számos más egészségügyi problémával is küzd. Sokkal idősebbnek tűnik a koránál, és minden alkalommal, amikor látom, még erősebben érzem, mennyire gyorsan múlik az idő. Hálás vagyok, hogy még velünk van, és minden együtt töltött pillanat felbecsülhetetlen érték számomra.

Sokszor érzem úgy, hogy most már mellette lenne a helyem.

Első alkalommal amikor a kisfiammal meglátogattuk, a búcsúzás szinte elviselhetetlen volt. Édesanyám sírt, amikor vissza kellett jönnünk külföldre. Én is sírtam az úton vissza felé. Fájdalmas érzés hátrahagyni azt az embert, aki egész életében szeretett, támogatott és felnevelt, miközben tudom, hogy egyre nagyobb szüksége lenne rám.

A kisfiam hamarosan 5 éves lesz. Élete nagy részét külföldön, szűk családi kör nélkül töltötte. Bár ketten nagyon összetartunk, szívszorító látni, hogy milyen kevés időt tölthetett a nagymamájával és a család többi tagjával. Szeretném, ha még lenne lehetősége valódi kapcsolatot kialakítani a nagymamájával, emlékeket gyűjteni vele, és megtapasztalni azt a szerető családi közeget, amelyből eddig olyan kevés jutott neki.

Nemcsak magam miatt szeretnék hazatérni. Azért is, hogy a közel 75 éves, súlyos betegségeket túlélő édesanyám és a hamarosan 5 éves kisfiam ne csak ritka látogatások alkalmával lehessenek együtt, hanem valódi nagymama–unoka kapcsolatot élhessenek meg, amíg erre még van lehetőség.

Külföldön ketten vagyunk egymásnak. Az ünnepeket, a karácsonyokat legtöbbször csak kettesben töltjük. Nincsenek körülöttünk nagyszülők, rokonok, családi összejövetelek vagy azok az apró hétköznapi pillanatok, amelyek annyi erőt és örömet adnak egy gyermeknek. Hiányzik az otthon, a család közelsége és az a biztonság, amit csak a szeretteink tudnak megadni.

Az elmúlt években mindent megtettem azért, hogy önerőből valósítsam meg a hazaköltözést. Egyedül nevelem a kisfiamat, ezért csak részmunkaidőben tudok dolgozni. Sajnos itt nem tudok a saját szakmámban elhelyezkedni, és a megélhetési költségek mellett nem tudtam annyi pénzt félretenni, amennyi egy biztonságos újrakezdéshez szükséges lenne.

A hazaköltözéshez nemcsak az utazás és a költözés költségeit kellene fedeznem, hanem egy albérlet kaucióját és az első havi lakbért is. Ezek azok az akadályok, amelyeket jelenleg egyedül nem tudok leküzdeni.

Nem könnyű segítséget kérni. Sokáig próbáltam egyedül megoldani mindent, de ma már úgy érzem, hogy minden elvesztegetett hónap olyan idő, amit nem kaphatok vissza az édesanyámmal. Szeretném, ha a kisfiam több időt tölthetne a nagymamájával. Szeretném, ha édesanyám érezné, hogy nincs egyedül. És szeretném végre újra otthon érezni magunkat.

Ezért fordulok most Önökhöz segítségért.

Minden támogatás, legyen bármilyen kicsi, közelebb visz bennünket ahhoz, hogy hazatérhessünk Magyarországra, és újra a családunk közelében élhessünk. Ha anyagilag nem tud segíteni, már a történetünk megosztása is hatalmas segítséget jelent számunkra.

Szívből köszönöm, hogy időt szánt a történetünk elolvasására. Hálás vagyok minden adományért, minden megosztásért és minden kedves gondolatért.

Köszönettel és reménnyel:

Egy hazavágyó édesanya és hamarosan 5 éves kisfia ❤️

"Az otthon nem egy hely a térképen. Az otthon azok az emberek, akikhez a szívünk tartozik."

❤️ AIDES NOUS À RENTRER CHEZ NOUS, AUPRÈS DE NOTRE FAMILLE ❤️ 

Chers donateurs,

C'est avec beaucoup d'émotion que j'écris ces lignes. Je n'aurais jamais imaginé devoir un jour demander de l'aide pour pouvoir rentrer auprès de ma mère.

Je vis à l'étranger avec mon petit garçon depuis plus de cinq ans. Alors que j'étais enceinte et seule, je me suis retrouvée dans une situation très difficile. Bien que je travaillais en Hongrie, je n'ai pas réussi à construire la sécurité dont j'avais besoin pour accueillir mon enfant. À cette époque, j'ai eu le sentiment de ne pas avoir d'autre choix que de partir à l'étranger pour recommencer ma vie et essayer d'offrir un avenir meilleur à mon fils. Ce départ n'était pas un choix de cœur, mais une nécessité. Je pensais que ce serait temporaire, mais les années ont passé et nous sommes restés ici.

Je n'avais jamais prévu de vivre aussi longtemps loin de mon pays, de ma mère et de ma famille. Depuis plus de cinq ans, mon plus grand souhait est de pouvoir retourner vivre en Hongrie et y élever mon fils auprès de ceux que nous aimons.

Ce qui me fait le plus souffrir, c'est d'être éloignée de ma mère.

Ma mère a 75 ans. Les années et la maladie l'ont beaucoup éprouvée. Elle a survécu à un cancer, vit aujourd'hui avec une stomie et souffre de plusieurs autres problèmes de santé. Elle paraît bien plus âgée que son âge. Chaque fois que je la vois, je prends davantage conscience à quel point le temps passe vite. Je suis infiniment reconnaissante qu'elle soit encore parmi nous, mais chaque moment passé à ses côtés est devenu précieux.

Très souvent, j'ai le sentiment que ma place est désormais auprès d'elle.

Lors de notre dernière visite avec mon fils, les adieux ont été déchirants. Ma mère a pleuré lorsque nous avons dû repartir à l'étranger. J'ai pleuré moi aussi. Il est extrêmement difficile de laisser derrière soi la personne qui nous a aimés, soutenus et élevés toute sa vie, tout en sachant qu'elle aurait de plus en plus besoin de notre présence.

Mon fils aura bientôt 5 ans. Il a passé la plus grande partie de sa vie à l'étranger, loin de sa famille. Nous sommes très proches tous les deux, mais il est douloureux de voir combien peu de temps il a pu passer avec sa grand-mère et le reste de notre famille. J'aimerais qu'il puisse encore construire une véritable relation avec sa grand-mère, créer des souvenirs avec elle et découvrir cette chaleur familiale qui lui a tant manqué jusqu'à présent.

Je ne souhaite pas rentrer uniquement pour moi. Je souhaite aussi que ma mère, bientôt âgée de 75 ans et survivante de graves maladies, et mon fils de presque 5 ans puissent vivre une véritable relation de grand-mère à petit-fils, et pas seulement se voir lors de rares visites, tant qu'il en est encore temps.

À l'étranger, nous ne sommes que tous les deux. Nous passons souvent les fêtes, y compris Noël, seuls ensemble. Nous n'avons pas autour de nous les grands-parents, les proches, les réunions de famille ou ces petits moments du quotidien qui apportent tant de bonheur et de stabilité à un enfant. Notre foyer nous manque, notre famille nous manque, et la sécurité affective que seuls les êtres chers peuvent offrir nous manque profondément.

Ces dernières années, j'ai tout fait pour financer seule notre retour. Élevant mon fils seule, je ne peux travailler qu'à temps partiel. Je n'ai pas la possibilité d'exercer mon métier ici et, malgré tous mes efforts, les dépenses de la vie quotidienne ne m'ont pas permis d'économiser suffisamment pour recommencer une nouvelle vie en Hongrie.

Pour rentrer, je dois couvrir non seulement les frais du déménagement et du voyage, mais aussi la caution et le premier loyer d'un logement en Hongrie. Aujourd'hui, ces dépenses dépassent malheureusement mes moyens.

Demander de l'aide n'est pas facile pour moi. Pendant longtemps, j'ai essayé de tout gérer seule. Mais aujourd'hui, je ressens que chaque mois qui passe est un temps précieux que je ne pourrai jamais récupérer auprès de ma mère. Je souhaite que mon fils puisse passer davantage de temps avec sa grand-mère. Je souhaite que ma mère sente qu'elle n'est pas seule. Et je souhaite enfin pouvoir retrouver un véritable foyer.

C'est pourquoi je me tourne aujourd'hui vers vous avec humilité.

Chaque don, même modeste, nous rapproche de notre objectif : rentrer en Hongrie et vivre à nouveau auprès de notre famille. Si vous ne pouvez pas nous aider financièrement, partager notre histoire serait déjà un immense soutien.

Du fond du cœur, merci d'avoir pris le temps de lire notre histoire. Merci pour chaque don, chaque partage et chaque pensée bienveillante.

Avec toute ma gratitude et mon espoir,

Une maman qui rêve de rentrer chez elle et son petit garçon de bientôt 5 ans ❤️

"Un foyer n'est pas un lieu sur une carte. Un foyer, ce sont les personnes auxquelles appartient notre cœur."